Juhász János írása

1989 októberében Szűrös Mátyás, az MSZMP vezető személyisége, a parlament teraszáról kikiáltja a köztársaságot. Ettől a pillanattól kezdve elkezdődött a Magyar Köztársaság erkölcsi és anyagi lezüllesztése, amely a mai napig tart. 1990 tavaszán megtörténik az első szabad választás. Megalakul az első szabadon választott kormány, Antall József vezetésével. Ekkor Magyarországon a legjobb tudomásom szerint öt állami bank létezik. OTP, K&H, Budapest Bank, Takarékszövetkezetek, Duna Bank. Az előbb felsorolt öt bank közül három súlyos tőke hiánnyal küszködik. Az országnak bruttó 23milliárd USA dollár, külső államadóssága van. Ekkor az Antall kormány, liberális nyomásra úgy dönt, hogy a már az országon belül ólálkodó, de még működési engedély nélküli bankoknak, megadja a pénzintézet alapításához az engedélyeket. A nyugati bankvilág erre az engedélyre várt. Szépen lassan elkezdték fiókjaikat a nagyvárosokban kiépítgetni. Az építkezéshez hozzájárult a közvélemény-kutatások sajátságos gyűjtögetése is. Ezek a nyugati bankok Magyarországon párszázezer német márkával, dollárral, svájci frankkal alapított törzstőkével, megkezdték tevékenységüket.    

Újbóli liberális nyomásra, az új kormány Boross Péter miniszterelnök jóváhagyásával a pénzügyi kormányzat megkezdte a magyarországi bankok konszolidációját, magyarul: az állampolgárok által befizetett közpénzekből feltőkésítette az amúgy is tőkeerős nyugati bankokat is. Ez a feltőkésítés a magyar államnak 3000 milliárd forintjába került. Tájékoztatásképpen csak megjegyzem, hogy ekkor az országban kb. 20%-os volt, az infláció. Ezzel párhuzamosan a pénzügyi kormányzat, nagyban dolgozik az állami vagyon eladásán. Segítség gyanánt az Egyesült Államokból a Tom Lantos, és Soros György is hatékony tanácsokkal szolgál, hogy hogyan kell törvényesen ellopni az értékes közvagyont. 1994 tavaszán megalakul a régi pártállami vezetőkből az új magyar kormány. A súlyos gazdasági válságban vergődő ország, amely kb. 22%-os inflációval küzd, elkezdi vagyonát kiárusítani. A már itt lévő bankok, és biztosító társaságok is elkezdenek a maguk sajátos módján vásárolgatni, és fényűző üvegpalotákat építgetni maguknak, azon a pénzen amit, az egykori államvezetés oly gavallér módon, az ölükbe rakott. Az építkezésekben nyakig benne vannak a pártállam egykori „talpnyalói is”. Mivel a beruházásokhoz pénz kell, a jó haverság, a régi jó elvtársi kapcsolatok révén szinte minden megoldható. A pénzügyi kormányzat Bokros Lajos vezetésével új adókat és járulékfajtákat vezet be. A kétkezű munkából élők számára az élet egyre nehezebb. Az élet minden területén meredeken emelkednek az árak. A kis keresetűek, a kisnyugdíjasok megélhetése kritikussá vált. Magyarországon ekkorra már kb. 50-re tehető az itt regnáló bankok száma.

Ezek a bankok csak erre vártak. Szépen, sunyi és a tőlük megszokott aljas módon, elkezdik a különböző médiákon keresztül ajánlgatni, különböző megtakarításaikat, és nem utolsó sorban HITELEIKET. Már itt megjegyzem ‚hogy az itt letelepedett külföldi bankok és különböző áruházláncok, sehol a világon máshol nem tapasztalható, csakis itt Magyarországon olyan hihetetlen adó és járulék rendszerben működhetnek, ami csakis számukra igen kedvező. Hogy visszaéljenek ezzel a lehetőséggel, nem sokáig haboztak. Rövidesen elkezdték „deviza alapú” hiteleiket reklámozni. Még a csapból is az folyt. Sajnos számításaik messzemenően bejöttek. Voltak illetve vannak olyan bankok, amelyek több éven keresztül, több százmilliárd forintot menekítettek ki. A legatyásodott állampolgárok annak rendje és módja szerint kilincseltek is a hitelek után, nem tudván, hogy egy rossz elszólás, munkahely elvesztése, ill. megszűnése, vagy akár hosszabban elnyúló táppénzes állomány miatt igen kínos helyzetbe kerülhetnek. Hogy miért? Azért mert ma Magyarországon az elmúlt 20 évben egyetlen kormánynak sem volt ideje arra, hogy az egymást mocskoló, lejárató, piszkáló és acsarkodó magatartását félretéve, megalkosson egy, vagy netán több törvényt, hogy ezeket a „Bankoknak” nevezett közönséges „uzsorásokat” szigorú törvényekkel a tisztességes szerződések, útjára kényszerítse.

Mi van ma? A bank és az ügyfél által megkötött szerződést, a bank egyoldalúan otromba módon bármikor felmondhatja. Ezután jönnek a mindennapos telefonok, különböző számlalevelek, különböző összegű csekkek, behajtó cégek, bíróság és legvégén a végrehajtás. Mert ugyanis az is köztudott, hogy a bankok tudatában vannak, hogy hol dolgozik és mennyit keres az ügyfelük, milyen egészségnek örvend, milyen ingó és ingatlan vagyonnal rendelkezik.

De menjünk vissza néhány mondat erejéig, a kezdetekhez. A kezdeteknél mikor elkezdték szétverni a régi rendszert, és az elvtársak ezt egymás között kézen-közön különböző módon adták vették a különböző zsíros beosztásokért, a nekik ajándékozott állami vagyont, ekkor kezdték el felvenni a meglevő bankoktól, az első nagyobb összegű kölcsönöket. Ezek mértéke elérte és nemritkán jóval meg is haladta az újonnan alapított Kft, Bt, illetve Rt összvagyonát. Az pedig természetes dolog volt, hogy a felvett hitel néhány nap alatt eltűnt a cég a számlájáról. Nemcsak a pénz, hanem az ingatlanok is eltűntek. Akik az ingatlanokat és a felvett hiteleket eltüntették, azok ma élet és halál urai azon a településeken, ahol élnek. Lásd Veres János volt pénzügyminisztert.

Nos, vissza a bankokhoz. Mint már említettem az előzőekben, a bankok igencsak beleadtak apait-anyait a reklámokba. Ennek meg lett a haszna is. Tömegek vettek lakást, autót, TV-t, műszaki cikkeket devizahitelért. Igen ám 2007 nyarán beindult az olajválság. Ezt semmi nem indokolta, csak az olajmágnások extraprofitra tettek szert. A válság közel egy év alatt megszűnt. Eljött 2008 októbere mikor is néhány amerikai bróker, bedobta a köztudatba, hogy a legnagyobb amerikai jelzálog bank, a meglevő törzstőkénél nagyobb mértékben nyújtott hiteleket. Ez a hír Amerikában kiverte a biztosítékot pénzügyi berkekben. Nem is lett volna ez olyan nagy baj, ha a probléma Amerikában marad. De sajnos a probléma nem maradt Amerikában, mégpedig olyannyira nem, hogy globálissá nőtte ki magát. Világszerte felborítva a tőzsdéket, az állami szektort, az ipar különböző ágazatait, magyarul mindent. Magyarországon mindjárt, természetesen a bankszektor reagált elsőként a válságra. A nagy külföldi cégek, hogy mentsék, ami menthető, elkezdték az elbocsátásokat. A bankok egyoldalúan elkezdték felmondani hitelszerződéseiket, és drasztikus módon, minden egyeztetés nélkül megemelték a hitelek törlesztő részleteit. Magyarországot a válság különösen rosszul, és rossz időben érte, mert az országban regnáló, illegitim kormánynak semmi ésszel fogható megoldása nem volt a problémákra. Az köztudott, hogy az egyszerű magyar állampolgárt, semmilyen törvény, jogszabály nem védi, a szolgáltatókkal szemben. Ez is az elmúlt 20 év egyik legnagyobb politikai hanyagsága. A mai politikusok, közéleti személyiségek, előszeretettel emlegetik, hogy az országban parlamenti demokrácia, és jogbiztonság van. Az én olvasatomban ellenben országunkban semmi jogbiztonság nincs. Az, amit itt jognak hívnak, az nem más, mint, hozzá nem értő, hétvégi barkácsolók által összehozott „jogi trutymó”. Nos, ezen „jogszabályok” mellett, szabadon azt teheti minden szolgáltató, amit csak akar, minden következmény nélkül. 2010-es választásokat követően megalakuló új kormánynak azt hiszem lesz mit tennie ezen a téren, különösen a bankokat kell, szigorú és egyértelmű jogi keretek közé szorítani, hogy ezeket az anomáliákat megszüntessük. Ma még ugyanis 2009-et írunk, és országunk tovább süllyed mind anyagilag mind erkölcsileg. A kormány, hogy elkerülje a totális csődöt, (mert morálisan már régen csődben van) újabb nagy összegű hitelt vett fel, természetesen Euróban. Ebből él ma az ország. Ami a dolog legmegrázóbb része, hogy ez a banda hatszáz milliárd forinttal segítette meg azokat a bankokat melyek, ma is több százmilliárd forintos nyereséggel dolgoznak. Ezeket az elherdált milliárdokat aztán valamikor vissza is kellene fizetni, mégpedig kamatostól.

Magyarország az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején kezdte meg a hitelek felvételét az IMF-től és a Valutaalaptól. Ekkor Fekete János volt a pénzügyminiszter. Ahhoz, hogy hogyan csatlakoztunk ehhez a két intézményhez, erről megint csak lehetne írni. Először, ha emlékezetem nem csal, akkor két milliárd dollárral kezdtük meg az ország eladósítását. Ezek után már rendszeresen igényeltük a hiteleket. Voltak hitelek melyeket rendeltetésszerűen felhasználtunk, és voltak hitelek melyeket Moszkva parancsára kellett átadni, úgymond testvéri országnak. 2009-től visszanézve a meglátásom az, hogy a hitelek területén, a kabátot újra kell gombolni, de sürgősen. Jelenleg Magyarország bruttó államadóssága kb. 100 milliárd dollár körül van. Pénzügyi szakértők szerint vannak olyan hitelek (több is), amit nyolcszorosan visszafizettünk már, ezért ha újragondoljuk a hiteleink reális összegét, az nem lehet több mint 50 milliárd dollár. Természetesen radikálisan szembe kell nézni a bankokkal. Érveléseinket szilárd alapokra kell helyezni, és minden megalkuvás nélkül az uzsorát szigorúan vissza kell utasítani.

Országunknak nem volna kölcsönökre szüksége, ha talpra tudnánk állítani, a nemzetgazdaságot. Mert országunk nagyon sokat költ az importra. Olyan importra, amelyet itthon is elő tudnánk állítani hazai anyagból, és hazai munkaerővel.

Ma Magyarországon tudomásom szerint 53 pénzintézet működik. Minek ?? Ebből szerintem 30-nak meg lehetne vonni a működési engedélyét, például (Provident 250-400 %-os THM). Jelen pillanatban, ebben az országban, ahol úgy 7 millió ember a létminimum alatt él, akkor minek ide ilyen uzsorás bankok.

A következő: vissza kell hozni a munka becsületét. Miért? Azért, hogy legyen értelme a munkának. Manapság a munkavállalók többsége éhbérért dolgozik. A megkeresett munkabér a rezsire elegendő, (vagy még arra sem). A napi 12-13 órai kemény munkáért alamizsnát fizetnek, mert az állam különböző adók, és járulékok címén másfélszer többet elvisz. Ezt manapság tisztességesen kigazdálkodni nem lehet. Itt jön a feketemunka. Adó és járulékok forint milliárdjai mennek el kézen-közön. Sajnos elmennek a milliárdok, mert csak így tudnak az emberek vegetálni.

Sajnos ma Magyarországon még mindig a kommunista megkülönböztetés van érvényben. Ha valakinek már van autója, színes tv-je, stb., akkor az már tehetős ember. Nos, itt jönnek a bankok, akik az előzőekben, különböző kutatásaik alapján tudják, mi az, ami kell az embereknek. Hihetetlen módon nyomulnak, üzletkötőik mindenhol ott vannak. Különböző rámenős szöveggel, ráveszik az állampolgárt, hogy ez ilyen-olyan kényelmes hitel, hét év csak a törlesztési idő. A szerződésekben ott van az ördög, apró betűvel írva, amit ugyebár senki fia el nem olvas. Jogászoktól hallottam, hogy ezt úgy fogalmazták, hogy ember legyen a talpán, aki azon eligazodik, magyarul; érthetetlen. Nos, újra itt van az állam szerepe. A járulékok miatti kevés munkabér helyett, tisztességes fizetések lennének, akkor ezek az uzsorás dolgok, rövid idő alatt meg is szűnnek.

Gyermekeinkről is ejtsünk néhány idevágó mondatot. Gyermekünk ugye, mint a jövőnk záloga elvégzi az általános iskolát, majd érettségizik, utána irány az egyetem, főiskola. Nagy tudású oktatási minisztereink kitalálták a tandíjat, de amúgy szerintük Magyarországon ingyenes az oktatás. Módosabb szülők gyermekét nem nagyon érdekli, hogy havonta több százezer forintot kell, különböző címeken kifizetni. A kispolgárok gyermekeit annál inkább, mert ugye a szülők, nagyszülők (ha még vannak) összeszedik a megtakarított kis pénzüket, és odaadják unokájuknak, hogy csak hadd tanuljon. A megtakarítások úgy a harmadik-negyedik szemeszterig elfogynak. Ezután jönnek a bankok a hitellel. Ha elvégzi a gyermek az egyetemet (netán doktorál), több millió forintos adóssággal elkezdheti a nagy betűs életet. Ha netán nem tudja fizetni a részleteket, akkor már ismerkedhet is a bankok gátlástalan nyomulásával. Ezzel a gátlástalan hordával szemben ma Magyarországon nem segíthet más, csak a nemzeti radikalizmus.

Tőlünk nyugatra ezeknek a hazánkba települt bankoknak a központjában, mindenki azt hiszi, hogy itt Magyarországon minden rendben van, pedig ha tudnák, hogy a magyarországi régióban hogyan viselkednek, a válság miatt az eladósodott ügyfelekkel, azt hiszem néhány vezetőnek és ügyintézőnek rövid időn belül megköszönnék a munkáját. Mert ugyanis nyugaton sokkal egyszerűbb egy kisebb személy hitelhez hozzájutni. Ha netán probléma adódna a törlesztéssel, akkor a bank a megoldások egész sorával tud az ügyféllel egyezkedni. Miért is? Mert ugye ott hajlamosak utána nézni, hogy miért nem tud valójában az ügyfél törleszteni. Ha szándékos nemfizetésről van szó, akkor a bank azonnal végrehajt. Ha betegség, munkahelyi problémák, családi tragédiák okoznak problémát, akkor szó lehet a hiteltörlesztés néhány hónapos átütemezéséről, a hitelidő meghosszabbításáról minden különösebb pótdíj felszámolása nélkül. Magyarországon a bankok direkt hozzák olyan helyzetbe az ügyfelet, hogy semmi esélye ne legyen velük szemben is valamit érvényesíteni.

Manapság sorra alakulnak azok a cégek, akik a végrehajtásban agilisan segédkeznek. Jogosak azok a feltételezések, hogy a magyar bírói karban többen is érdekeltek az állampolgárok kifosztásában. Magyarul, igenis magas jutalékot kapnak a bírók az ítéletekért. Ezt ma Magyarországon minden gátlás nélkül meglehet tenni. Mert abban az országban ahol közönséges hazudozók, tolvajok, üldözési mániában szenvedők irányítanak egy országot, ott az egyszerű kis embernek sok minden nem terem igazság szolgáltatás terén.

Nos, ezen a téren is sürgős törvényváltoztatásokra lesz szükség.

Budakalász 2009-07-02          Juhász János