Juhász János írása

1990 tavaszán megalakul az új, szabadon választott kormány Magyarországon, Antall József vezetésével. Az új kormány mezőgazdasági minisztere Dr. Gergátz Elemér, siófoki állatorvos lett. Gergátz úr a maga módján elkezdte a mezőgazdasági üzemek szétverését.

Nos, itt mindjárt meg kell jegyeznem, hogy ebben az időben Magyarországon, a mezőgazdasági üzemek 70%-a kifejezetten jól és nyereségesen működött. Hihetetlenül jó volt a gabona és a zöldségtermelés. Nem maradt el a baromfi, és a jószágnevelés sem. Elkövették azt a hatalmas hibát, amit a mai napig nem rendeztek, hogy Oroszországgal felmondtak minden kereskedelmi szerződést, mondván az oroszok nem fizetnek. Érdekes különben, hogy Oroszország bárhonnan bármit vásárolt, mindenért időben fizetett. Azt érdemes tudni, hogy Oroszország nagyon nagy piac volt, és az még ma is. Elkezdtünk a magunk módján, a nyugatnak termelni. Nyugaton ahol igen nagyok az igények, a magyar termékekre igazán nem volt szükség. A nyugati piacok első sorban, a maguk által előállított termékeket forgalmazták azért, hogy a saját parasztságukat támogassák. Ezzel szemben Magyarországon semmit sem törődve a termelőkkel, elkezdték beengedni az országba a silány minőségű nyugati árut. Elkezdtük beengedni azoknak a francia parasztoknak a termékeit, akik többször leállították a magyar hűtő kamionokat a francia utakon, hogy a szállított libamáj és más termékek ott, az út mellett romoljanak meg, majd visszafordították az egész rakományt, mondván, hogy ez nem minőségi áru.

Ezek után Gergátz úr úgy rendelkezett, hogy a szarvasmarhákat, juhokat és a baromfit le kell vágni, mert nincs vevő a magyar árura. Ez volt az első ütés a termelőkre. Ezek után elkezdődött az állami vagyon szétlopása. Földművelési eszközök, vetőmag készletek, vegyszerek, lábas jószág és szövetkezeti ingatlanok kerültek különböző kft-k, illetve magánszemélyek birtokába. Több tízezer holddal nőtt meg a műveletlen területek száma. Üresen álló és omladozó istállók, gabona silók. Gondoljunk csak vissza az 1950-es évek elejére, hogy hogyan vették cl a magyar paraszt minden vagyonát? Hogyan verték agyon, mert nem volt hajlandó bedobni a közösbe az éltető, és mindennél szentebb vagyonát, a megélhetését biztosító jó anyaföldet, és imádott állatait.

Nos, ezek után a jó miniszter urak kiötlötték, a jó és szenzációs megoldást a „kárpótlási jegyet”. Ezzel a szeméttel akarták kárpótolni azt, amit 50, évvel azelőtt elvettek. Minek után rákérdeztek a parlamentben a miniszter úrra, hogy miért nem a korabeli dokumentumok alapján adják vissza az elrabolt vagyont, az volt a nagybecsű válasz, hogy ezen  dokumentumok egy része megsemmisült, kézen-közön eltűnt és már sokan nem élnek a károsultak közül. Ezek után kiadták a kárpótlási jegyeket. Sorra alakultak a különböző társaságok, akik pénzért vásárolták fel (természetesen a kibocsátott érték alatt) a kárpótlási jegyeket. Olyan alakok (ügyvédek) kezébe kerültek magas koronaértékű termőföldek, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy hogyan kell a földet művelni. Nem is azért vettek ők földet, hogy azt művelgessék, hanem azért, hogy a későbbiekben eladják. Történetesen az Államnak is. A kárpótlási jegy, mint értékpapír úgy tudom, hogy napjainkban fog megszűnni. Nos, akik akkor és jó helyen voltak, azok ma sikeres mezőgazdasági nagyvállalkozók (Karsai József, Gráf József). Osztottak földet úgymond nadrágszíj parcellába, hogy a kárpótolt ne tudjon vele mit kezdeni. Szerintem ez a föld kárpótlás volt akkora bűn, mint mikor elvették valakinek jogos tulajdonát. Az 1990- es évek elején megjöttek a multicégek is (Tesco, Auchan, Cora stb.), akik szerte a világból minden kontroll nélkül hozták, illetve hozzák még ma is be az országba a silány minőségű, génmanipulált, különböző hormonokkal kezelt zöldséget, tőkehúst, gyümölcsöt. A magyar paraszt ott áll és néz, hogy mi van, mert az ízletes és minden mocsoktól mentes, igazi, úgymond magyar termék, ott rohad, döglik, pusztul el (sajnos nemritkán emberrel társulva). Különböző külföldi érdekeltségű feldolgozó üzemek, elviszik a magyar paraszttól az árut, csak hát fizetni elfelejtenek.

            Ezen a ponton meg kell állni egy szóra. Miért is? Azért mert Magyarországon nagyon sok emberéletet követelt, illetve követel még ma is (csak a sajtó hallgat róla), hogy emberek menekülnek öngyilkosságba, mert a spekuláns felvásárlók elfelejtettek fizetni a megtermelt és felnevelt áruért. Miért van ez? Mert államunk minisztereit abszolút nem érdekli, hogy mi történik az országban, fizetések terén. Ha jók az információim, akkor ma Magyarországon a körbetartozás miatt úgy 10ezer milliárd forintról nem lehet tudni kinél, van. Magyarországon legkésőbb 2010-től nagyon sok neoliberális törvénynek nevezett jogi trutymót meg kell változtatni, mert e törvények be nem tartása vezetett oda ahol most a magyar mezőgazdaság van. Törvényeket kell alkotni, még pedig olyat, ami mindenki számára egyértelmű, és világos. Törölni kell, azokat a törvényeket, amelyekben se szeri, se száma, a bekezdéseknek, cikkelyeknek és más, csakis ügyvédek által értelmezhető előírásoknak. Miért kell egy mezőgazdasági vállalkozónak banki hitelt felvenni ahhoz, ha valami újat akar alkotni, miért nem lehet ezt neki, a megtermelt javakból, illetve a nyereségből visszaforgatni. Mi értelme van, hogy mindent agyonadóztatunk? Sokat kell lazítani azon a bizonyos adóprésen. Sokkal több magánszemélyt kell bevonni az adózásba, nem beszélve a multikról, akiken viszont meg kell húzni az adó és bérprést. Tűrhetetlen, hogy a magyar ember ma a saját hazájában, rabszolga! Rabszolgája olyan pénzéhes nyugati cégeknek, amelyek minden civilizált erkölcsi normát kihasználva, és azt lábbal tiporva a magyart magyarral szembe állítva, a munkahelyeken konfliktus helyzeteket teremtve, a magyar embert meglopva euró milliárdokat visznek ki Magyarországról, természetesen adózatlanul. Természetesen a közeljövőben a magyar parasztságot helyzetbe kell hozni, na nem különböző ilyen-olyan banki hitelekkel, hanem különböző vissza nem térintendő EU támogatásokkal. Senki ne várja az egyszerű emberektől, hogy furfangos pályázatokat írogasson éjt nappallá téve. Tessék nyíltan és egyszerűen a falugazdászok segítségével hozzásegíteni a gazdálkodót a pályázat megírásához, és ha a pályázatot netalán elnyerte, akkor azt a minél nagyobb nyereséggel befektetni a jövő szempontjából.

Magyarországon újra kell indítani a gépgyártást. Ma Magyarországon olyan magas színvonalú tervező és szakember gárda van, melyek agyában hihetetlenül magas technikájú gépek és kiszolgáló eszközök vannak jelen, amiket csak meg kell valósítani. Vissza kell fogni az importot, még pedig radikálisan! Ha netán sikerülne a gépgyártást beindítani, akkor több száz munkahely létesülne, és évente több millió Eurót sikerülne megtakarítani. A gépgyártás alatt nem csak a mezőgazdaságot, kiszolgáló szektort értem, hanem a többi érdekeltséget is, gépkocsi, villanymozdony, vagonok stb. Meg kell termelnünk mindent, amire csak szükségünk van, mert az ebből befolyó adó forintoknak az országban kell maradni. Vissza kell venni azokat az elpazarolt gyárakat, üzemeket melyekben némi ráfordítással újra lehet indítani a termelést.

Munkahelyeket kell teremteni! Magas színvonalú és minőségű termékeket kell előállítani, mert csak ezekkel a dolgokkal tudunk életben maradni. Ez vonatkozik a mezőgazdaságból élőkre is. Meg kell őrizni az ősi magyar fajokat. Radikális törvényekkel távol kell tartani az országtól a nyugati, illetve a kínai génmanipulált és hormonokkal kezelt termékeket! Újra fel kell venni a kapcsolatot Oroszországgal, mert még mindig szeretnének Magyarországról, tőkehúst, bort, gyümölcsöt, baromfihúst, zöldséget vásárolni. Meg kell akadályozni, hogy a magyar paraszt kivágja az eredeti magyar gyümölcsfákat, mert a spekulánsokkal nem tudott megegyezni a termék felvásárlási árában. Továbbá el kell törölni azokat a törvényeket, amelyek akadályozzák a magyar gazdák által megtermelt, állati termékek forgalmazását, mert igen is van kereslet ezekre a termékekre, és itt újra visszautalnék Oroszországra, amely állam szintén vásárolna effajta magyar termékeket. Magyarországnak sürgősen le kell védetni eredeti magyar termékeit, pl. a szürke marha, mangalica disznó, racka juh, borainkat, a pálinkát, a fűszerpaprikát. Nos, van itt még egy valami, amit meg kell védeni, mert már igen sok spekuláns ólálkodik körülötte, és az állam számolatlanul tömi bele a milliárdokat, és ez nem más, mint a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Bábolna ugyanis nem eladó semmi pénzért. Ezt a kombinátot magyar emberek teremtették 4O év kemény munkájával Dr. Burgert Róbert vezetésével, mégpedig úgy, hogy a „nagytestvér” sem tudott a létesítésébe beleszólni. Bábolnát vissza kell eredeti, vagy ha nem is,de a 90-es évek elejei állapotára állítani.

A mezőgazdasági termékek raktározásáról, is szóljunk néhány szót. Az köztudott, hogy a 90-es évek derekától, jobban mondva a Horn-kormány első intézkedéseitől, elkezdték a terménytározókat felszámolni, illetve eladogatni. Több tározót átjátszottak Mszp-szimpatizánsoknak. Amelyeket nem tudtak eladni, azokat lebontották, S így maradt nekünk közel 60%-al kevesebb tározónk. Azok a tározók melyek megmaradtak, azok most mind magánkézben vannak. Egy isten adta évben mikor rekordtermés van, akkor csak nézünk, hogy hová kellene elraktározni a sok termést, mert közraktár és más egyéb tárolási lehetőségeink is igen korlátozottak. Megoldásként itt is csak azt lehetne tenni, hogy új magtárakat és hűtőházakat kellene építeni. Ezzel párhuzamosan pedig az importot radikálisan kell csökkenteni, mert első az országban megtermelt javak tárolása, és feldolgozása. Nézzünk példát nyugat Európából. Ott vannak példánk okáért a franciák. Francia honban csakis olyan termékeket importálnak, ami ott nincs, és amit importálnak, annak a minősége teljes mértékben megfelel a francia követelményeknek. Minden téren első a hazai termék, azaz a francia, és csak ez után jöhet az import. Követendő példa! Szigorú törvényekkel védik az isten adta hazait. Feldolgozásról néhány mondatot. A hűtőházak mellett a konzervgyárakat is elpazarolták. Húsfeldolgozó üzemeinket is szép lassan bezárják. (Mikor ezt az értekezésemet írom, most tesznek lakatot a HERZ szalámigyárra,) s a magyar paraszt által felnevelt lábas jószágra nincsen szükség, mert importból jön, a dán, a holland, a lengyel, stb. hormonkezelt sertéshús, magyarul az európai szemét. A boltok polcain néhány kivételtől eltekintve, mind silány minőségű gyümölcslé sorakozik. Azért írom, hogy silány minőségű, mert a gyümölcstartalma egy l literes lének kb. 2% és ezt isszuk mi. Nem látni a boltok polcain az európai boltokban már oly régen kapható és nagyon egészséges, gyümölcs pürét. A napokban a csehek vásárolták föl a Globus konzervgyár még megmaradt utolsó részletét. Ha belegondolunk, hogy Magyarország milyen nagymértékben volt jelen a régi Európai piacon, akkor azt hiszem, hogy itt valahol az országban valakik súlyos bűncselekményeket követtek el, mikor az ország feldolgozó üzemeit elherdálták! Még pedig úgy herdálták el, hogy nem számoltak a jövővel. Eltűnik a Gyulai kolbász. Nekünk erre nincs szükségünk. Nekünk, magyaroknak arra van szükségünk, hogy ezeket az elherdált gyárakat visszaszerezzük, és újraindítsuk valamennyit, mert mint a franciáknál említettem, nekünk is első a magyar paraszt által megtermelt javak, és csak ez után jöhet a külföldi. Kínai semmiképp! Nos, milyen jó lenne, ha ennek a megtermelt árunak az összes adó és járulék terhe az országban maradna. Mennyi munkahely teremtődne. Szabolcs megyében kivágatták az almásokat; mondván nincsen piaca, nem is volt, mert a spekulánsok úgy is intézték. A délalföldön kivágatták a kajszibarackosokat; mondván megtámadta a tűzelhalás nevű gomba. Szintén a délalföldön kivágatták a meggyeseket; mondván megtámadta a monília. Lehetne még tovább is sorolni, az értelmetlen pusztítást, amit végrehajtottak, csak azért, hogy piacot teremtsenek a nyugati és az ázsiai szemétnek. Közben az őstermelőket kezdték el piszkálni, mégpedig oly módon, hogy megvontak tőlük kedvezményeket, áruikra különböző ANTSZ által összefabrikált úgymond jogszabályokkal lehetetlenítik el őket az árutermeléstől. A tej és tejtermelés szintén a padlón van, mert itt sem tud a magyar termék az áruházláncok polcaira felkerülni. Behozzák a kínai csirkét, átcsomagolják, s reklámozzák, mint magyar árut. Mint értekezésem elején írtam, hogy miért is kellett azokat a jól működő mezőgazdasági üzemeket módszeresen szétverni? Ha akkor olyan politikusok kerülnek hatalomra, akiknek első a magyar föld, akkor talán mezőgazdaság terén nem állunk így, mint ma.

A cukorgyártásról is essék néhány szó. Az Európa unióba való belépésünk után, a nyugati tagok elkezdték meghatározni, hogy az újonnan csatlakozók közül, ki mit és miből mennyit termeljen, és mennyit termelhet.

Magyarországon hat cukorgyár működött, ami az itthon megtermelt cukorrépából állította elő az igen jó minőségű répacukrot. Először elkezdtek kvótákat osztogatni, mire Magyarország bezárta három cukorgyártó üzemét. Közben egyet eladott külföldi befektetőknek, akik a gyárat rövid időn belül bezárták. Ma még működik egy cukorgyár Magyarországon, amelyet 2010 elején be kell zárni, mert az unióban nem lehet tovább répacukrot termelni. Ezzel az intézkedéssel újabb 10-12 ezer fő munkáját vették el azért, hogy Dél-Amerikából importáljuk a minőségileg jóval silányabb cukrot. Kérdezem én, mint egyszerű halandó, hogy tényleg ennyire szükségünk van nekünk az EU-ra? Amióta Magyarország EU tag lett azóta egyfolytában a mezőgazdaságot építik le. Magyarországon az 1990-es évek elején a mezőgazdaságban dolgozott kb.: 130 ezer ember, ma kb. 15 ezren, dolgoznak. Vajon hová lett több mint 100ezer ember, aki kizárólag csak a mezőgazdaságból tudott megélni? Az EU tagságunk óta eltűntek húsfeldolgozóink, konzervgyáraink, cukorgyáraink, tejiparunk, továbbá jórészt megszűntek, agrárszakembert képző intézményeink háromnegyede. Ma Magyarországon a munkanélküliség 10%-os. Kérdezem, hogy hol vannak azok az emberek, akik már kiestek a munkanélküli nyilvántartásból. Nos ha megpróbálunk lenézni e probléma mélyére, akkor fogunk csak igazán megdöbbenni, mert manapság a mai Magyarország össznépességének 40%-a valahol munkanélküli, csak erről állam bácsi sehogy nem akar tudomást venni.

Budakalász 2009-07-23          Juhász János